Én és a cicám , Éjfél kalandjai

Ez a mese rólam , és egy kiscicáról szól : 
Az egész egy nyári napsütéses hajnalon kezdődött.
Egyszer, egy kiscica nyávogását hallottam . 
Nem tudni , ki az anya , és hogy hol a kiscica . Nagy erővel kerestem , de az első nap nem sikerült megtalálni .  Másnap már a barátnőmmel Eszty-vel próbáltam az akciót .
És egyszer Eszty felkiáltott :
- Jaj de édes ! Megtudnám zabálni ! 
- Tényleg milyen ari ! - mondtam
- Mutassuk meg a szüleidnek !  - kiáltott Eszty 
- Oké . Jó ötlet ! Gyerünk ! - kiáltottam vissza .
Olyan nagy örömben voltunk , hogy észre sem vettük , milyen hangosak vagyunk . 
A cica az ölemben volt , amikor váratlanul ott termett a titokzatos anya . 
Beleraktam egy kosárkába a cicát , de arra nem számítottunk hogy el fogja vinni ...

Én és a cicám , Éjfél kalandjai 2.

Nos , igen , tényleg nem számítottunk hogy el fogja vinni a kosárkából . Pedig látszott , hogy tetszik neki .  
És hát anya egyszer megkért , hogy menjek a padlásra fáért (mivel apa fával dolgozik ) , és hát tulajdonképpen Esztynek bevallottam , hogy félek oda felmenni . Erre ő gyorsan felugrott és már ment is fel . 
De egy csendes , nyávogást észleltem vhonnan közelről... 
Gyorsan odarohantam , de nem vettem észre , hogy Eszty épp fennt van a létrán , és egy kicsit meglöktem ... véletlenül... 
Erre ő gyorsan megfordult , és odakiáltotta nekem :
- Hahó , nem látod hogy itt vagyok fennt ?? 
- Jaj bocsy, bocsy ! - mentegetőztem . 
- Ha már megtettem azt , hogy helyetted feljöttem , légy szíves fogjad ! - mondta .
- Jól van . - szégyelten mondtam .
- Köszi .
Amikor már fennt volt , úgy gondoltam , hogy innentől már ő is tudja folytatni .
És rohantam oda , ahol a nyávogást hallottam . 
És csodát láttam :
A kiscica és az anya cica ott feküdt a földön . 
Nagy csodálkozásomra , a titokzatos anya nem volt más mint a régi elveszett cicám , Tarkító . 
Nnagyon örülteÖrömömben nagyokat kiabáltam , úgy hogy Eszty már kiváncsiskodott mi jot csinálok .
Odakiáltottam neki , hogy jöjjön le , mert megtaláltam a kiscicát ...